1.rész
Nagyon nagy fájdalommal keltem. Mintha bomba robbant volna az agyamban. Kinyitottam a szemem és csak a fehér falakat láttam, s gépek csipogását hallottam , ami az ajtó mögött szűrődött be. Épp amikor felakartam ülni észre vettem hogy valami nehezedik a jobb lábamra. Kitakaróztam és megláttam a begipszelt vádlim. Megakartam mozdítani de bele nyílalt a fájdalom. Hirtelen minden eszembe jutott a tegnapi veszekedés a baleset. Azon gondolkodtam mi lehet most anyáékkal? Hol vannak? Mi történt egyáltalán? Ha lehet még jobban megfájdult a fejem és be is könnyeztem.Bejött egy nővér látszólag örült annak hogy felébredtem de amint meglátta hogy sírtam elkomolyodott.
-Hogy van?-kérdezte kedvesen.
-Szét megy a fejem de, hol vannak anyáék?-kérdeztem könnyes szemekkel.Amint kimondtam neki is szomorú lett az arca. Tudtam hogy ez már rossz jel de, nem hittem hogy ennyire rossz.
-Az apja a helyszínen meghalt....az anyját a helikopteren kétszer újraélesztették de nem élte túl..sajnálom-ekkor már keservesen sírtam mintha, kitépték volna a szívem minden egyes kis részét külön-külön. A tenyerembe temettem az arcom és úgy sírtam tovább.A nővér odaült az ágyam mellé és simogatta a kezem. De eszembe jutott Jack aki még lehet velem van.
-Jack?- kérdeztem de a végén elcsuklott a hangom. Felnéztem rá de , ő csak biztatóan elmosolyodott. Ekkor ledobtam a kezem az ágyra és teljesen felé fordultam még mindig sírva.
-Az öccse jól van, kificamodott a csuklója de azon kívül semmi baja csak pár karcolás.- mondta a számomra nyugtató szavakat. Így kicsit meg könnyebbültem.
-Hol van? Látni akarom! - szóltam hozzá kicsit élesebben. Mitől szerintem meglepődött de nem érdekelt csak minél közelebb akartam tudni magamhoz Jacket. Felakartam ugrani de ekkor az a fájdalom ami már kezdett enyhülni visszajött de, ezúttal még erőseben.
-áuu- na itt elhagyta pár káromkodás a számat.
-Várjon hozok magának egy mankót és odavezetem az öccséhez-Szólt vissza az ajtóból Jess. Leolvastam a névtáblájáról nem lehet több 25-nél. Szép barna haja kontyba volt fogva. Hosszú köpeny volt rajta.Amint kiment , helyette belépett egy orvos.
-Úgy látom tudja hogy mi történt- Erőltetett magára egy mosolyt. Csak elhúztam a szám és ismét keserves sírásban törtem ki. Közelebb jött de megállt az ágyamnál.
-Bocsánat hogy csak így közlöm de mivel még nem töltötte be egyikőjük se a 18-at így nevelő szülőkhöz kell költözniük. Mivel kb egy hétig itt kell maradnia addig eltudjuk maguknak ezt intézni.- közölte mintha ez természetes is lenne, ennyire utálnak a rokonok minket hogy nem képesek egy évre befogadni? Egyáltalán kiakarna egy nyomorék 17 éves lányt ellátni? persze tudom hogy ez nem végleges de akkor is.Kicsit ledöbbentem a mondandóján de már nem volt erőm ellenkezni így csak bólintottam. Vette az adást hogy nincs kedvem társalogni így kiment. Nem sokkal később Visszajött Jess és nagy nehezen segített felállni és átkísért Jackhez.
**************************
Egy hete hogy itt vagyok.Ebben a rossz fehér kórházban. Nem elég hogy minden nap jöttek vizsgálatot csinálni de, hogy még rendes kaját nem tudnak adni, egy hete éhezem szó szerint. A vizsgálatok során az is kiderült hogy agyrázkódásom volt ,azért fájt annyira a fejem. Kaptam Egy csomó gyógyszert lecserélték a gipszet a lábamon , és már egyre jobban tudok menni a mankóval már nem is kell segítség.Minden nap órákig sírtam de semmivel nem lett jobb így nem hozhatom vissza őket, ami jobban elkeserít.
Jacknek is megengedték hogy maradjon még egy hetet mivel nincs "otthonunk". Így ő is minden nap itt volt.Ez az utolsó nap. Most is a tv-n nézett valami filmet én meg olvastam egy magazint, amikor kinyitódott a kórterem ajtaja. Belépett a Tom (aki intézi hogy ki legyen a gyámunk ) és 2 ismeretlen ember. Kíváncsian néztem őket hogy kik is lehetnek. Biztos nem rokanok mert őket csak megismerném. Vagy nem? mintha a gondolatomba olvasott volna elkezdett minket bemutatni egymásnak.
-Sam, Jack...ők itt az új nevelő szüleitek...-mutatott felváltva köztünk - Mr és Mrs.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése