It is what it is: szeptember 2015

2015. szeptember 13., vasárnap

2 rész:

.....Tomlinson.- szóval megtudtam a vezeték nevüket ez haladás. A nő lépett először közelebb jött hozzánk meg állt előttünk és kedvesen ránk mosolygott. - Sziasztok Johannah vagyok, ő itt Mark...-mutatott a férfira- nyugodtan tegezhettek minket mivel most már egy család leszünk.- közelebb jött és két puszival köszöntött, ugyanezt megtette Jackel. Aztán jött Mark. Nagyon kedves embereknek tűnnek Joy kék szemű kb velem egy magas közép korú nő. Már most szimpatikus, remélem jól kijövünk majd velük. Mark magas ugyanolyan kék igéző szemei vannak mint Joynak. Első látásra olyan mintha egymásnak teremtették volna őket. Olyan nyugalom veszi őket körül ami már fura. Megbeszéltük az orvossal hogy akár most is mehetünk "haza". Így összepakoltam minden cuccom ami volt. Mivel nyaralni indultunk majdnem az összes ruhám el vittem( volna). De szerencsére megmaradtak. Ki mentünk a kórházból és a fekete kocsihoz vettük az irányt. -Várj Sam segítek- hallottam mellőlem hogy megszólal. előre sietett és segített beszállni a járműbe. -Köszönöm Mark- Köszöntem meg a segítségét, nagyon segítő kész volt. Hozta a táskát mindig kinyitotta nekem az ajtót. Igazi apa csak az a baj hogy ő nem az én apám....ő már nincs. Beértünk a házba és felosztották a szobákat, elég nagy a ház. Szépek a falak a bútorok illenek a falak színeihez. -A te szobád ide lent lesz hogy könnyebb legyen mozognod a házban, van egy fürdő a szobád mellett jobbra-mutatott az említett irányba Joy.- egyébként van egy fiunk és egy lányunk.-kicsit ledöbbentem nem gondoltam volna hogy van gyerekük mondjuk sejtettem de akkor is.
Bementem az új szobámba. Kellemes virág illat uralkodott a falak barack színben pompáztak. Egy nagy francia ágy volt középen. Mellette egy nagy könyvespolc tele könyvel , de jó úgy is szeretek olvasni. Elé léptem és végig húztam a mutató ujjam a borítókon. Ekkor kinyílt az ajtó és Joy lépett be rajta. Maga után húzva a bőröndömet. Kicsit vicces látványvolt ahogy beakarta ráncigálni az ajtón , és a küszöbön megakad újra és újra. Egyszer csak felkapta és átemelte.
-Na végre- Mondta amikor teljesen bejutott a szobámba. Kis izzadság csepp futott le az orrán amit gyorsan le is törölt. Én ezen jót mosolyogtam.Rám nézett és viszonozta ez a gesztust.
- Na szóval pakoljunk ki- csapta össze a két tenyerét- hihetetlen mennyi energia van ebbe a nőbe. Úgy ugrál mint egy tíz éves. De nem is idős. Leültem az ágyra. Ő kivette a ruhákat a bőröndből és elkezdett kipakolni ledobta őket az ágyra. Minden egyes ruhadarabot megmutatott és megkérdezte hogy hova tegye. Szépen behajtogatta de ha rajtam múlik akkor nem sokáig lesz a szekrénybe sőt a szobába rend. A kezébe akadt egy polló amit nem nagyon szerettem de ő amint meglátta elkezdett csillogni a szeme.
-Ez de szép- csodálta a ruhát.
-Tetszik? neked adom én amúgy se szeretem annyira.- rám emelte kék szemeit és boldogan megölelt.
-De örülök hogy egy a méretünk.-mondta.Tényleg én is örültem neki. Mert ahogy ma volt felöltözve az sem volt semmi.
Kint ültem a nappaliban egy könyvel a kezemben. Amikor nyitódott a bejárati ajtó. Kicsit összerezzentem.Le raktam a könyvet a kis asztalra. Mire visszafordultam egy kislány ugrott a kanapéra. Szép hosszú barna haja félig az arcában lógott. Biztosan ő Mia Joy mesélt róla.
-Sziaaa- Mosolygott kedvesen de irtó hangosan beszélt már majdnem kiabált. Hirtelen megölelt ami kicsit ledöbbentett de visszaöleltem. A kis teste elveszett az enyémben. Elhúzódott tőlem és arra lettem figyelmes hogy egy nagy tenyér nyúl felém. Hirtelen nem tudtam hogy mit akar és hogy kihez tartozik a kéz. Gyorsan felemeltem a fejem , és amit láttam az elképesztő . Ilyen szép szempárt még nem láttam. A kócos haja szanaszét ált. Tátott szájjal néztem majd észbe kaptam, megráztam a fejem és megfogtam a kezét , és lassan megráztam.
- Hello. Louis vagyok.- mutatkozott be szóval ő a fia. De azt nem említette hogy így néz ki.
-Szia, Sam- nyögtem ki nagy nehezen a szavakat. Olyan semmit mondóan nézett le rám nem láttam rajta hogy örül e annak hogy ide költöztünk vagy hogy pokolba kívánna. Nem láttam semmit csak közömbösséget.Nem ált ott sokáig. Bement a konyhába és én csak néztem és bambultam előre. Mia is elment a fürdőbe. Így egyedül maradtam. A következő pillanatban csengett a csengő. Nem ment senki kinyitni ezért megfogtam a mankóm és nagy nehezen felálltam a puha kanapéról. Oda értem az ajtóhoz. Megálltam és tágra nyitottam azt. Megláttam egy ismerős arcot ami hirtelen eltűnt a szemem elől. Nagy súlyt éreztem magamon. Kicsúszott a kezemből a mankó és szépen elestem a rajtam lógó emberrel együtt. Újra a régi én...

2015. szeptember 8., kedd

1.rész

Nagyon nagy fájdalommal keltem. Mintha bomba robbant volna az agyamban. Kinyitottam a szemem és csak a fehér falakat láttam, s gépek csipogását hallottam , ami az ajtó mögött szűrődött be. Épp amikor felakartam ülni észre vettem hogy valami nehezedik a jobb lábamra. Kitakaróztam és megláttam a begipszelt vádlim. Megakartam mozdítani de bele nyílalt a fájdalom. Hirtelen minden eszembe jutott a tegnapi veszekedés a baleset. Azon gondolkodtam mi lehet most anyáékkal? Hol vannak? Mi történt egyáltalán? Ha lehet még jobban megfájdult a fejem és be is könnyeztem.Bejött egy nővér látszólag örült annak hogy felébredtem de amint meglátta hogy sírtam elkomolyodott.
-Hogy van?-kérdezte kedvesen.
-Szét megy a fejem de, hol vannak anyáék?-kérdeztem könnyes szemekkel.Amint kimondtam neki is szomorú lett az arca. Tudtam hogy ez már rossz jel de, nem hittem hogy ennyire rossz.
-Az apja a helyszínen meghalt....az anyját a helikopteren kétszer újraélesztették de nem élte túl..sajnálom-ekkor már keservesen sírtam mintha, kitépték volna a szívem minden egyes kis részét külön-külön. A tenyerembe temettem az arcom és úgy sírtam tovább.A nővér odaült az ágyam mellé és simogatta a kezem. De eszembe jutott Jack aki még lehet velem van.
-Jack?- kérdeztem de a végén elcsuklott a hangom. Felnéztem rá de , ő csak biztatóan elmosolyodott. Ekkor ledobtam a kezem az ágyra és teljesen felé fordultam még mindig sírva.
-Az öccse jól van, kificamodott a csuklója de azon kívül semmi baja csak pár karcolás.- mondta a számomra nyugtató szavakat. Így kicsit meg könnyebbültem.
-Hol van? Látni akarom! - szóltam hozzá kicsit élesebben. Mitől szerintem meglepődött de nem érdekelt csak minél közelebb akartam tudni magamhoz Jacket. Felakartam ugrani de ekkor az a fájdalom ami már kezdett enyhülni visszajött de, ezúttal még erőseben.
-áuu- na itt elhagyta pár káromkodás a számat.
-Várjon hozok magának egy mankót és odavezetem az öccséhez-Szólt vissza az ajtóból Jess. Leolvastam a névtáblájáról nem lehet több 25-nél. Szép barna haja kontyba volt fogva. Hosszú köpeny volt rajta.Amint kiment , helyette belépett egy orvos.
-Úgy látom tudja hogy mi történt- Erőltetett magára egy mosolyt. Csak elhúztam a szám és ismét keserves sírásban törtem ki. Közelebb jött de megállt az ágyamnál.
-Bocsánat hogy csak így közlöm de mivel még nem töltötte be egyikőjük se a 18-at így nevelő szülőkhöz kell költözniük. Mivel kb egy hétig itt kell maradnia addig eltudjuk maguknak ezt intézni.- közölte mintha ez természetes is lenne, ennyire utálnak a rokonok minket hogy nem képesek egy évre befogadni? Egyáltalán kiakarna egy nyomorék 17 éves lányt ellátni? persze tudom hogy ez nem végleges de akkor is.Kicsit ledöbbentem a mondandóján de már nem volt erőm ellenkezni így csak bólintottam. Vette az adást hogy nincs kedvem társalogni így kiment. Nem sokkal később Visszajött Jess és nagy nehezen segített felállni és átkísért Jackhez.

**************************

Egy hete hogy itt vagyok.Ebben a rossz fehér kórházban. Nem elég hogy minden nap jöttek vizsgálatot csinálni de, hogy még rendes kaját nem tudnak adni, egy hete éhezem szó szerint. A vizsgálatok során az is kiderült hogy agyrázkódásom volt ,azért fájt annyira a fejem. Kaptam Egy csomó gyógyszert lecserélték a gipszet a lábamon , és már egyre jobban tudok menni a mankóval már nem is kell segítség.Minden nap órákig sírtam de semmivel nem lett jobb így nem hozhatom vissza őket, ami jobban elkeserít.
Jacknek is megengedték hogy maradjon még egy hetet mivel nincs "otthonunk". Így ő is minden nap itt volt.Ez az utolsó nap. Most is a tv-n nézett valami filmet én meg olvastam egy magazint, amikor kinyitódott a kórterem ajtaja. Belépett a Tom (aki intézi hogy ki legyen a gyámunk ) és 2 ismeretlen ember. Kíváncsian néztem őket hogy kik is lehetnek. Biztos nem rokanok mert őket csak megismerném. Vagy nem? mintha a gondolatomba olvasott volna elkezdett minket bemutatni egymásnak.
-Sam, Jack...ők itt az új nevelő szüleitek...-mutatott felváltva köztünk - Mr és Mrs.........

2015. szeptember 7., hétfő

Prológus

Ma utazunk nyaralni az öcsém anya apa és persze én. Nincs sok rokonunk van pár akiket utálunk vagy ők minket így nem tartjuk a kapcsolatot. De ez nem akadály egy kis nyaralásra nemsoká iskola és apa munkája miatt még nem mentünk sehová sem.

- Sam- kiabálta anya. Gyorsan felkaptam a papucsom és leszaladtam a lépcsőn épp hogy leértem felbuktam a szőnyegben és seggre estem , nem volt kellemes érzés az biztos. Nyöszörögve de beértem a konyhába ahol anya pakolt a kis táskájába.
- Szia- köszöntem de lehet kiabáltam mert kicsit összerezzent és úgy nézet rám
. - Megmondtam már hogy ne kiabálj- szólt rám látszólag nyugodtan de azért kapkodta a levegőt .- szóval hívd le az öcséd már 30 perce elkellett volna indulnunk-hadarta el kicsit idegesen. Felmentem a lépcsőn most kizárólagosan figyeltem rá hogy el ne essek bekopogtam az ajtón. Vártam hogy kinyissa de nem tette ezért berontottam.
- anya üzeni hogy indulunk- közöltem majd kimentem. Hallottam ahogy mond valamit de nem foglalkoztam vele mostanában nem olyan felhőtlen a kapcsolatunk. Mivel most kamaszodik mindig csak a gép előtt ül és nem csinál semmit. Néha félek attól hogy befog penészedni. De az ő baja. Nagy nehezen elindultunk apu munkahelyére hogy felvegyük. Annyi cuccunk volt hogy szerintem elvittük az egész házat. Főleg az enyém volt a legtöbb de melyik lány az aki egy és fél hétre nem visz sok ruhát? főleg ilyen melegben. Úgy izzad az ember mint egy ló. Felvettük apát és elindultunk.
- Hallod mondom hogy ne írogass ennyit – nyúlt a telefonomért de elhúztam előle. Elhúztam a szám. De nem adta fel elkapta a telefonom és elkezdte nyomkodni.
- Ne már add vissza- kiabáltam rá. Felnézett és gúnyosan elmosolyodott. Anyára néztem mert ő mindig mindent megold.
- Add vissza Sam-nek- szólt rá élesen mire Jack az ölembe dobta. Ami nem kis fájdalommal ért a combomra.
- áu - nyöszörögtem halkan és megdörzsöltem a fájó pontot. Mire felnéztem nem láttam semmi mást csak egy nagy fényt és hogy írtó gyorsan közeledik felénk. Megszorítottam az övem és jött a várva várt sötétség....