It is what it is

                                                                2 rész:


.....Tomlinson.- szóval megtudtam a vezeték nevüket ez haladás. A nő lépett először közelebb jött hozzánk meg állt előttünk és kedvesen ránk mosolygott. - Sziasztok Johannah vagyok, ő itt Mark...-mutatott a férfira- nyugodtan tegezhettek minket mivel most már egy család leszünk.- közelebb jött és két puszival köszöntött, ugyanezt megtette Jackel. Aztán jött Mark. Nagyon kedves embereknek tűnnek Joy kék szemű kb velem egy magas közép korú nő. Már most szimpatikus, remélem jól kijövünk majd velük. Mark magas ugyanolyan kék igéző szemei vannak mint Joynak. Első látásra olyan mintha egymásnak teremtették volna őket. Olyan nyugalom veszi őket körül ami már fura. Megbeszéltük az orvossal hogy akár most is mehetünk "haza". Így összepakoltam minden cuccom ami volt. Mivel nyaralni indultunk majdnem az összes ruhám el vittem( volna). De szerencsére megmaradtak. Ki mentünk a kórházból és a fekete kocsihoz vettük az irányt. -Várj Sam segítek- hallottam mellőlem hogy megszólal. előre sietett és segített beszállni a járműbe. -Köszönöm Mark- Köszöntem meg a segítségét, nagyon segítő kész volt. Hozta a táskát mindig kinyitotta nekem az ajtót. Igazi apa csak az a baj hogy ő nem az én apám....ő már nincs. Beértünk a házba és felosztották a szobákat, elég nagy a ház. Szépek a falak a bútorok illenek a falak színeihez. -A te szobád ide lent lesz hogy könnyebb legyen mozognod a házban, van egy fürdő a szobád mellett jobbra-mutatott az említett irányba Joy.- egyébként van egy fiunk és egy lányunk.-kicsit ledöbbentem nem gondoltam volna hogy van gyerekük mondjuk sejtettem de akkor is.
Bementem az új szobámba. Kellemes virág illat uralkodott a falak barack színben pompáztak. Egy nagy francia ágy volt középen. Mellette egy nagy könyvespolc tele könyvel , de jó úgy is szeretek olvasni. Elé léptem és végig húztam a mutató ujjam a borítókon. Ekkor kinyílt az ajtó és Joy lépett be rajta. Maga után húzva a bőröndömet. Kicsit vicces látványvolt ahogy beakarta ráncigálni az ajtón , és a küszöbön megakad újra és újra. Egyszer csak felkapta és átemelte.
-Na végre- Mondta amikor teljesen bejutott a szobámba. Kis izzadság csepp futott le az orrán amit gyorsan le is törölt. Én ezen jót mosolyogtam.Rám nézett és viszonozta ez a gesztust.
- Na szóval pakoljunk ki- csapta össze a két tenyerét- hihetetlen mennyi energia van ebbe a nőbe. Úgy ugrál mint egy tíz éves. De nem is idős. Leültem az ágyra. Ő kivette a ruhákat a bőröndből és elkezdett kipakolni ledobta őket az ágyra. Minden egyes ruhadarabot megmutatott és megkérdezte hogy hova tegye. Szépen behajtogatta de ha rajtam múlik akkor nem sokáig lesz a  szekrénybe sőt a szobába rend. A kezébe akadt egy polló amit nem nagyon szerettem de ő amint meglátta elkezdett csillogni a szeme.
-Ez de szép- csodálta a ruhát. 
-Tetszik? neked adom én amúgy se szeretem annyira.- rám emelte kék szemeit és boldogan megölelt.
-De örülök hogy egy a méretünk.-mondta.Tényleg én is örültem neki. Mert ahogy ma volt felöltözve az sem volt semmi.
Kint ültem a nappaliban egy könyvel a kezemben. Amikor nyitódott a bejárati ajtó. Kicsit összerezzentem.Le raktam a könyvet a kis asztalra. Mire visszafordultam egy kislány ugrott a kanapéra. Szép hosszú barna haja félig az arcában lógott. Biztosan ő Mia Joy mesélt róla. 
-Sziaaa- Mosolygott kedvesen de irtó hangosan beszélt már majdnem kiabált. Hirtelen megölelt ami kicsit ledöbbentett de visszaöleltem. A kis teste elveszett az enyémben. Elhúzódott tőlem és arra lettem figyelmes hogy egy nagy tenyér nyúl felém. Hirtelen nem tudtam hogy mit akar és hogy kihez tartozik a kéz. Gyorsan felemeltem a fejem , és amit láttam az elképesztő . Ilyen szép szempárt még nem láttam. A kócos haja szanaszét ált. Tátott szájjal néztem majd észbe kaptam, megráztam a fejem és megfogtam a kezét , és lassan megráztam.
- Hello. Louis vagyok.- mutatkozott be szóval ő a fia. De azt nem említette hogy így néz ki.
-Szia, Sam- nyögtem ki nagy nehezen a szavakat. Olyan semmit mondóan nézett le rám nem láttam rajta hogy örül e annak hogy ide költöztünk vagy hogy pokolba kívánna. Nem láttam semmit csak közömbösséget.Nem ált ott sokáig. Bement a konyhába és én csak néztem és bambultam előre. Mia is elment a fürdőbe. Így egyedül maradtam. A következő pillanatban csengett a csengő. Nem ment senki kinyitni ezért megfogtam a mankóm és nagy nehezen felálltam a puha kanapéról. Oda értem az ajtóhoz. Megálltam és tágra nyitottam azt. Megláttam egy ismerős arcot ami hirtelen eltűnt a szemem elől. Nagy súlyt éreztem magamon. Kicsúszott a kezemből a mankó és szépen elestem a rajtam lógó emberrel együtt. Újra a régi én...